Bemutatkozás

Rendhagyó módon, kérem engedjék meg, hogy én mutatkozzam be, Egresi Péter webfejlesztő vagyok.

Nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy az egyik leghíresebb Magyar termék, az Alföldi Cipő© engem kért fel weboldaluk átépítésével, hiszen gyerekkorom óta ismerem, de csak felnőttként értettem meg, hogy mekkora érték is ez.

Nemrég kaptam egy levelet az Alföldi Cipő tulajdonosától, melyet elolvasva sokáig nem találtam szavakat.

Álljon hát itt mindannyiunk számára tanulságként, akik fontosnak tartjuk, hogy ne tűnjenek el a híres Magyar termékek és becsüljük meg azokat, akik Magyarország egyik leghíresebb termékét próbálják az utókor számára fenntartani és ezzel Magyarországot teszik ismertté az egész világon.

 

A jó cipész és a cipője, amely hordható,  és  nem egy eldobandó termék.

 

Kell egy jó cipészmester, aki szakmáját szívvel lélekkel műveli, és aki képes maradandót alkotni. Létezik egyáltalán ilyen a mai modern mindent felfaló világban?  Létezik, de kevesen maradtak, kevesen maradtunk. Egy marék hazai cipőüzem, egy marék régi kézműves mester, ez maradt a Magyar cipőgyártásból. A munkaasztal fölé görnyedő mester kezében készülnek ma is, a legtartósabb női és férficipők. Ezeket a cipőket saját kezével formálja meg, varrja össze, állítja egybe. A nemes bőr a keze munkája által kel életre, és használója sokszor egy évtizedig is hordhatja. Elnyűhetetlen örök mesteri darab, egy cipő, amely a könnyűipar egyik mesterműve is lehetne.  A kézzel varrott és gyártott cipőket lesöpörték a tömegtermelés óriásai, akik nagyüzemekben a Távol- Keletről ontják árukészleteiket verhetetlen áron. Az olcsó Távol- Keleti cipőket sokszor gyerekmunkások, egy szelet kenyér munkabérért zakatoló gépek között állva készítik. Hogy ezek a cipők jók vagy nem jók nem tisztem megítélni. Sokszor jó termékeket gyártanak semmi kétség. Mi van azonban a Magyar Könnyűiparral, mi van a Magyar Cipőgyártással? A Magyar Cipőgyártás, köszöni szépen jól van, vagyis őszintén megmondjuk haldoklik, és csendesen egyenként hullatja reményeit, és jövőbe vetett hitét. Most itt állunk páran a hazai cipőipar megmaradt maradványaként és dolgozunk rendületlen, hogy munkánk gyümölcse a jó hírnevünk, megmaradjon. Mert vannak, akik hisznek még bennünk. Hisznek bennünk, mert egyszer már vásároltak Magyar Kézzel Gyártott Cipőt és tudják azt, hogy sehogyan nem sikerült 3 évig széttaposni a cipőjüket, nem jött le a talpa, nem ázott be, vagy nem ment szét egy hónapon belül. Ha mégis lejött a talpa, mert valami hiba csúszott a cipész munkájában akkor egyből kicserélték, és nem vitatkoztak azon: mikor vette, miért ezt vette, miért és hogyan hordta? Egyszerűen kicserélték, mert nekünk fontosabb a vevő megtartása, mint a nyereség a haszon mindenáron való megszerzése. Mint az olvasó észrevette többes számban íródik az írásom. Nem csak magamról beszélek, hanem az egész hazai cipős társadalomról, mindazokról, akik a cipőkkel nem kereskednek, hanem saját maguk gyártják őket, vagyis valóban a Magyar Cipő Gyártókról írok, és  kis  cégemről, az Alföldi Cipőről.

Itt vagyunk tehát, szépen egybegyülve, mint egy régi és megsárgult iskolai csoportképen, és nagy zavarunkban egymás kezét fogjuk nagy csendesen. És itt van az ALFÖLDI CIPŐ is, ami nevet szerezett magának a Tisza Cipő, és más nagy gyártók mellett. Még itt vagyunk egy páran a Magyar Cipőt képviselő Magyar Gyártó Üzemek. A Magyar Cipőgyártás nagyon régi hagyománnyal rendelkezik. Jó cipőt gyártók hírében álltunk. Magyar Cipőt is viselt Hemingway, Frank Sinatra, és még sokan mások. Az Alföldi Papucsot és az Alföldi Cipőt fiatalok hordták. Ebben nevelkedett egy lassan letűnt nemzedék. Itt vagyunk tehát és gyártjuk a Magyar Cipőket.  Reményeink szerint az önök kedvére, megelégedésére, és hasznára.

G.E. (AlföldiCipő© ) Copyright© 2010 október 23

(Minden Jog Fenntartva.  Fenti írás a szerző szellemi tulajdona)

A Régmúlt az csak egy szép múlt...?

Az Alföldi Cipőgyár reklámjai a hetvenes évekből

Alföldi Cipőgyár  Annó Dacumál  1977

Hol is kezdődött?  Ma már senki nem tudja, de volt egyszer az alföldön egy Magyar Gyár, amelyet Alföldi Cipőgyárnak hívtak. Ennek a gyárnak nem voltak magas kormos kéményei, és nem szennyezte a környezetét. A Magyar Könnyűipar Fellegvára volt, az egyik a sok közül. Magyar Ipar, Magyar Fellegvár, hát kell ennél szebb álom? Mert, hogy volt és létezett azt biztosan tudom. Létezett a Cipőgyár és ezerszámra ontotta magából az olcsó és jó cipőket. Ontotta Pestnek és Budának ontotta az összes vármegyénknek és ontotta a környező baráti országoknak. Annyit gyártott amennyit kellett, mert rengeteg cipőt tudott legyártani egyetlen hónap alatt. Érdekes, hogy abban az időben Magyarországon nem aranyárban mérték a bőrt. Volt itt minden, ami csak kellett a cipőgyártáshoz. A Cipőgyárban sok ezren dolgoztak és az alföldön nem volt munkanélküliség. Nem sírom vissza a régi világot, de munka nélkül nem maradt senki az alföldön, mert működött a Magyar Könnyűipar. Mitől tűntek el, hogyan nyelte el a föld a cipőgyárakat, miért mentek tönkre ez itt a kérdés? Még a szorgos Kínai gyártók sem tudják erre a választ. Ők önhibájukon kívül letaglózták az európai cipőgyárakat velük az élen a Magyar Cipőgyárakat is. Hogy ez nem volt szándékukban az nem kétséges. Ők ontották az olcsó cipőt, mert ők is életre születtek nem csak mi Magyarok. Akkor most mi itt a teendőnk, mi lesz a hazai könnyűiparral, mi lesz a Cipőgyárakkal amik már nem léteznek, csak itt-ott van belőlük, és sok szerencsét kívánok nekik őszinte aggodalommal. Dolgozzunk serényen én ezt javaslom. A kínai cipők előállítása Kínában mindösszesen 100 magyar forint, darabonként. Ez nem cirkuszi mutatvány, ezt jól és alaposan kitalálták. Hogyan csinálják? Nem tudom. Egy biztos: 100 Ft előállítanak egy nem is rossz cipőt, és ezer forintért eladják az európai képviselőknek. Az európai képviselők tovább adják 2000 Ft- ért. és a boltokban máris lehet kapni a 100 Ft-ért előállított Kínai cipőt 3000 Ft ért. A Kínai gyártókat ne hibáztassuk, mert szorgalmas dolgos emberek, nekik is meg kell élniük és kétszer annyit dolgoznak, mint az európai átlag. Hogyan tudunk ezek után mi is megélni, és tovább gyártani olyan Magyar Cipőket, amelyek 5 évi használatot kibírnak.  Egyetlen módja van ennek, hogy a vásárlók, ha megengedhetik maguknak, minden harmadik olcsó Kínai cipő után, vásároljanak egy Magyar Terméket, egy Magyar Cipőt. A Magyar Cipő biztosan Bőrből lesz, és sokszor teljes egészében kézimunkával készítették. Egy cipőkészítő szakmunkás 4 napig is dolgozik egyetlen pár kézzel varrott cipőn. Ez a cipő sokáig fogja szolgálni a gazdáját, és nem kell minden fél évben újat vásárolni.

G.E.    ( AlföldiCipő©  )      Copyright©    2010. október 2

(Minden Jog Fenntartva.  Fenti írás a szerző szellemi tulajdona)

Egy Magyar Cipőgyár Története

A Duna Cipőgyár  a  Magyar Könnyűipar egyik fellegvára 1960-as évek derekára nemcsak a magyar, de az európai nagy cipőgyárak szintjére emelte fel magát. Ebben az időszakban a gyárban a dolgozók létszáma 4430 fő volt, a legyártott cipők száma  elérte az évi 4,5 milliót, melyből 1,2 millió pár már exportra  a Szovjet piacra készült.

Az új gazdaságirányítási rendszer 1968. évi bevezetése sok szempontból új feladatokat, új ki­hí­vást jelentett az iparágnak, és így a Duna Cipőgyárnak is. Az egész könnyűiparra, és a hazai cipőiparra hatványozottan. A jellemzően alacsony bérszínvonal miatt egyre feszítettebbé vált a munkaerőhiány. Nyilvánvaló lett, hogy a döntően futószalag melletti egyhangú, zajos munkára egyre nehezebb volt megtartani a munkaerőt. Az új dolgozók megszerzése lehetetlenné vált, mivel a Budapest vonzáskörzetben létesített vegyipari cégek több munkabért fizettek. A gyár vezetői felismerték a dolgozói állomány csökkenésének veszélyét, és elkezdték a termelés egy részének vidékre telepítését. Így alakult meg először az oroszlányi gyáregység 1967-ben, amelynek munkaerőbázisát a szénbányák bezárása, az Eocén Program miatt helyben felszabaduló létszám biztosította. 1970-ben létrejött a hatvani gyáregység. A kényszerű körülmények, a nem a sorozatgyártásra alkalmas helyiségekben való termelés, a nem ipari munkára szakosodott dolgozók tömeges betanítása nagy próbatételt jelentettek a gyár vezetésének. Végül sikerült új ipari bázisokat teremteni és az ottani embereknek hosszú távon munkát biztosítani.

Az 1970-es években egyre nyomasztóbbá vált a fel­ső­rész ­hiánya. Az összeszerelő műhelyek kapacitását csak úgy lehetett kihasználni, hogy kis műhelyekben, elsősorban a mezőgazdasági termelő szövetkezetekben létrehozott bedolgozó tűző műhelyekben készült felsőrészekkel biztosította a cég a folyamatos termelést. Előfordult, hogy egy időben tizenkét, földrajzilag különböző helyen évi 1,2 millió pár felsőrész készült a magyar kisüzemekben.

Az országot irányító felső vezetés évi 4 millió pár cipő legyártását várták el a Duna Cipőgyártól. Az iparág legfelső vezető testülete esetenként központi fedezetet biztosított nagyobb jelentőségű fejlesztésekhez. Ezek közül említést érdemel a poliuretánból készült cipőtalp technológiája. 1968-ban az egész világon összesen 1 millió pár lábbeli készült ilyen módszerrel, és ebből a Duna Cipőgyár 100.000 párat készített. A nagyfrekvenciás felületformázó technika bevezetésével, nagymértékben nőtt a gyár termelése. 1972-ben már számítástechnikával irányították a tűző műhelyt, amely fokozta a termelését. 1979-ben lehetőséget kapott a vállalat arra, hogy Indiából és Pakisztánból kész felsőrészeket hozzon be. A nagy szakértelmet igénylő csizma felsőrész készítésének megvalósításához, és a  nagyüzemi módon történő gyártás érdekében a Duna Cipőgyár alkalmazottai Indiába és Pakisztánba utaztak, hogy betanítsák a helyszínen a munkásokat és a Magyar szakemberek felügyelték a felsőrészek gyártását valamint magyar szakemberek indították be a tömegtermelést..

A Duna Cipőgyár műszaki kultúrájának és fejlettségének elismerését jelentette, hogy 1977-ben a csődbe ment Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat cipőipari egységét a Duna Cipőgyárhoz csatolták. Az intézkedés már az első években éreztette kedvező hatását. A négy gyáregység között profiltisztítást lehetett végrehajtani. A jó módszerek kicserélése és alkalmazása gyorsan megtörtént. 1977-ben a létszám 3215 fő, a termelés 4,9 millió pár kész cipő. 1973-ban beindított poliuretán talp gyártóüzem termelése 1,3 millió pár formatalp volt. Az intézkedéseknek és eredményeknek elismeréseként 1979-ben Polgár Gyula igazgató Keserű Jánosné könnyűipari minisztertől átvehette a Kiváló Vállalat kitüntetést. Az évek folyamán az állandó szocialista export 1,400.000  pár cipőt jelentett évenként! Jelentősen növekedett a dollár elszámolású export nagysága. Az 1980-as évek közepére már 550.000 ötszázötvenezer pár cipő került kiszállításra, és ezeknek mintegy 50%-a bérmunka volt.

Az 1980-as évek elejétől a látványos eredmények mellett egyre gyakrabban mutatkoztak azok a tünetek, amelyek figyelmeztettek arra, hogy a megtett intézkedésekkel a vállalat nem tudja elhárítani a termelést krónikusan akadályozó tényezők hatását, az állandósult alap- és kellékanyag ellátási zavarokat, a fokozatosan növekvő létszámhiányt, a közvetett költségek felgyorsult növekedését. (1980-ban munkaerőhiány volt Magyarországon! a szerkesztő megjegyzése) Továbbrontotta a helyzetet az iparvezetés azon intézkedése, amellyel 1986-ban leválasztotta a dunaújvárosi gyáregységet.


A rendszerváltozástól a felszámolásig

Az 1988 januárjában bevezetett új pénzügyi és adórendelkezések a vállalat helyzetét ellehetetlenítették. A belföldi eladásra kerülő lábbelik gyártása veszteséges lett, mivel az árak és költségtényezők átértékelésének indexálásával a késztermékgyártók vesztes pozícióba kerültek. A negatív hatások megszüntették a jövedelmezőséget, és a gyár lényegében fizetésképtelenné vált. A működőképesség fenntartása érdekében a termelőegységek zömében bérmunkára álltak át. Hosszabb távon a külföldi tőke bevonásával alakítandó vegyesvállalatok jelentettek volna megoldást. A finn, olasz, német partnerekkel folytatott tárgyalások, az újabb és újabb akadályok felmerülése miatt nem jártak eredménnyel.  A továbbélés és a dolgozók szakmában tartása érdekében a gyár vezetői új szervezeti formációt alakítottak ki, amely gyakorlatilag a Duna Cipőgyár megszűnését jelentette. A fő alapanyag beszállító, a Bőr- Kereskedelmi Rt.-nél fennálló tartozásállomány ellenében a Duna Cipőgyár átadta az oroszlányi és a hatvani gyáregység ingatlanállományát és termelő gépparkját, valamint a központi egység cipőipari gépeit. Ezt az állóeszköz állományt a Bőr- Kereskedelmi Rt.  a Duna Cipőgyárral közösen alapítandó Dijnafitt Cipő Kft, a Szint Cipő Kft. A Mono-Hatvan Kft. mint új szervezeti egységbe apportálta, melyek cégbírósági bejegyzésére 1992. februárjában került sor. A tartozásállomány, valamint a többi vagyonelem a Duna Holding Budapest kezelésében maradt. A három termelő kft. nagyon nehéz körülmények között néhány évig működött, de a csaknem 75-80%-os tulajdoni résszel rendelkező Bőr Kereskedelmi Rt. gazdálkodása is ellehetetlenült, mivel a gyártó ágazatok (bőr-, cipő-, szőrme-, bőrdíszmű ipar) tönkrementek. A Bőr Kereskedelmi Rt.-t - a Cipőgyártó kft-kel együtt, felvásárolta egy befektetői csoport, amelynek a legkevésbé sem volt érdeke a cipőgyártás folytatása! Hamarosan mindhárom cipőgyártó kft-t néhány éven belül megszüntették.

A Duna Cipőgyárral kapcsolatos elmúlt 20-25 éves tendencia az egész cipőipart hasonlóan érintette. A nagyvállalatok a Tisza Cipőgyár a Savaria Cipőgyár a Minőségi Cipőgyár, de a közepes vállalatok is  az Alföldi Cipőgyár, Bonyhádi Cipőgyár Debreceni Cipőgyár, a Duna Cipőgyárhoz hasonló utat jártak végig. Amíg a 80-as évek végéig a Magyar Cipőipar éves termelése 45.000.000 negyvenötmillió pár cipő volt, addig 2008-ra a termelés a töredékére csökkent.

Írta: DR. Felleg Zsolt és Morvay László

Szerkesztette G.E. AlföldiCipő© )  Copyrigh© 2011.

 

A régmúlt az csak egy szép múlt?

A Magyar Könnyűipar szomorú végére kellene tennem most a pontot. A régmúlt, ami elmúlt és soha nem jön vissza már. A modern korunk új kihívásokkal van tele. Talán ma már nincs szükség óriási cipőgyárakra, de a Magyar Cipő Gyártók új lendülettel kezdhetnek cipőt gyártani a hazai hagyományok megőrzésének érdekében. Az AlföldiCipő©  a TiszaCipő©  és a többi Magyar Cipő gyártók, közös érdekszövetségbe tömörülve, megerősödhetnek és a jövőbe vetett bizalmukkal megoldhatják a kilátástalannak tűnő helyzetet . A Magyar Cipő Gyártói léteznek, és Cipőt gyártanak!  Most már csak egy a tenni való, meg kell győznünk a hazai vásárlóinkat arról, hogy érdemes Magyar Cipőt vásárolni!

G.E. AlföldiCipő©  Copyrigh© 2011.

The  AlfoldiCipo© - an outstanding representative of the Hungarian Light Industry

Our shoes, bearing the AlfoldiCipo©brand are made with unique, partly or totally handmade technology preserving the ancient traditions of the hungarian quality products. The primary aim of our activity is to preserve and to improve the technical-technological background  of the high-quality footwear and traditional slipper making, which are typical to the Alföld - a famous and very characteristic region of Hungary. This leads to the growing confidence in domestic products. The AlfoldiCipo© shoes are made exclusively of high-quality leather, crafted special to meet  the individual demands both of women and of men's feet Next to the tradition preserving special folk-dance shoes, made in an unchanged shape nearly for decades, we are offering a wide range of products: boots, laced boots, slippers and sandals, special requests being welcomed too. We take individual orders of folk-dance groups for exclusive series as well. For the the comfort of the aged people's ached feet we use special widened shoemaker's lasts.

Köszönet EGRESI PÉTER Tehetséges Web- Fejlesztőnknek, a rendkívüli lehetőségért!!

The English Bulldog Looking For a Shoes ? ?